Nagy testű, félénk madarak. Szárnyaikat és farkukat jellegzetes „pávaszemek” díszítik, amelyek a kakasokon ibolyaszínűek, a tojókon fekete-fehérek. A csapadékos, erdővel borított alföldek és hegységek lakói. Növényekkel, rovarokkal táplálkoznak. India, Burma, Laosz, Vietnám, Délnyugat-Kína a hazája.
Közép- és Dél Amerikában és természetesen valódi hazájában a Barbadosz- szigeteken honos gyümölcs. Kiváló tulajdonságai miatt sokfelé termesztik a trópusokon.Cserje termetű növény. Levelei 3-7 cm nagyra nőnek, fényes sötétzöldek, a hajtások végén sűrűn találhatók. Virágai rózsaszínűek. A termések és a virágok együtt találhatók a kis bokrokon. Gyümölcsei 1-3 cm-re nőnek, élénkpirosak. Leveses, savanykás húsa 50-szer annyi C vitamint tartalmaz, mint a narancs.
Mint a neve is jelzi, az Amazonas csendesebb vizein él. Inkább a sekély, max. 2 méter mély vizeket kedveli. Nagyon egyedi növény. Leveleinek a széle felhajlik és egy óriási, két méter átmérőjű tányérra hasonlít. A hatalmas levéllemezt az alsó felületről kiálló és többszörös haránterekkel összekötött erek merevítik. A bennük levő nagy mennyiségű levegő hozzájárul a tartássziládság fokozásához. Az ilyen úszó levélnek nagy a teherbírása, akár 50 kilogrammos terhet is elbír.
A tündérrózsa virágának(ekkor még fehér színű) az átmérője akár 35 cm-t is elérheti. Amikor a bimbó a víz felszínére jut, este kinyílik és egész éjszaka így marad. A virág ananászillatot áraszt, amit már nagyobb távolságról is érezni lehet. Virradatra a virág becsukódik, és a víz alá süllyed, de estére újra kinyílik.
Ekkorra már rózsaszínné színeződik.
A következő nap hajnalán ismét a víz alá merül, és már ott is marad. Ekkor kezdődik a termés érése.A termése gyermekfej nagyságú is lehet, és akár 400 magot is tartalmazhat. A víz alatt érlelődik, beérése után szétesik és a magok a felszínre bukkannak, ahonnan nagy távolságokra is eljutnak.
Az amazonasi tündérrózsa fejlődése a magtól a hatalmas növényig 4-5 hónapig tart.
A bilimbi legfeljebb 10 m magas, örökzöld, fahéjbarna kérgű,terebélyesen elágazó fa.Virágai 20 cm hosszúak,amelyek a törzsön és az erős ágakon erednek.Termései hengeresek, vékony héja teljesen éretten sárga és fényes. A fehéres terméshús kezdetben szilárd, megérve lágy, bő levű és nagyon savanyú ízű; legfeljebb 10, lapos, tojás alakú, világosbarna, sima magot zár körül.A bilimbi leve jeges vízzel és cukorral kiváló üdítő. A néhány órára sós vízbe tett termések kevésbé savanyúak. A levelekből készült pépet sebek, duzzanatok, reuma és ekcémák kezelésére, a levél- vagy virágfőzetet és a termésszirupot köhögés ellen használják.
Latin-Amerikában és a trópusi Ázsiában gyakori növény, Kelet-Afrikában és Ausztráliában ritkábban termesztik; származása nem ismert.
A fehér fagyöngy egész Európában, Észak-Afrikában és Ázsia nyugati részében él. Tudományos nemzetségneve (Viscum) latinul ragadósat jelent, ami a bogyók ragacsos nedvére utal.A fehér fagyöngy fás szárú, félparazita növény. A fák koronájában él, terebélyes, akár egy méter átmérőjű, gömbölyded bokor. Gyökérzete az életmódjának megfelelően jelentősen leegyszerűsödött. Kapaszkodó gyökereivel megtapad az ágakon, vékony szívógyökereivel pedig a kéreg alá hatolnak, és közvetlenül a gazdanövény edénynyalábjaiból szívja ki a vizet és a benne oldott ásványi anyagokat. Bőrszerű, fordítottan tojásdad levelei télen sem hullanak le. A fagyöngy kétlaki növény, virágai enyhe nektár illatúak. Termése fehér vagy sárga színű, egymagvú álbogyó, november végén érik be, s a madarak terjesztik.
A fehér fagyöngy mérgező növény, a gyógyszeriparban használják fel. Hatóanyaga csökkenti a vérnyomást, nyugtatólag hat az idegrendszerre, görcsoldó, és jótékonyan hat az anyagcserére.
A bogyóterméséből régebben légyfogót és madárfogót is főztek. Karácsonykor pedig a szeretet és boldogságjelképeként csokorba kötik. Több ókori nép szent növénynek hitte a fagyöngyöt, mivel nem a földből nő ki. Valószínűleg fagyöngy volt az az „arany ág”, amit Vergilius megemlít művében. A középkorban az almafán növő fagyöngyről azt tartották, hogy megvéd a boszorkányoktól. A népi babona szerint megvéd a villámoktól, a tűztől és a szerencsétlenségtől.
Magányosan vagy csoportosan növő, hagymás évelő. Hosszan kihegyesedő levelei vannak. Virágai sakktáblaszerűen mintázottak. A növény szára a termésérés idején fokozatosan megnyúlik. Mocsárréteken, nedves réteken, kaszálókon él. Európa nagy részén megtalálható. Hazánkban védett növény.
A Földközi-tenger vidékéről származó félcserje. A növény vékony álfüzérben álló virágait hasznosítják, amely kellemes, üde, illatos. Illóolajat,flavonoidokat, cseranyagokat tartalmaz.Az ókori görögök és rómaiak tisztító tulajdonságáért és illatáért kedvelték. Teája idegnyugtató, görcsoldó hatású, de ismert fejfájás-csillapító, fertőtlenítő hatása is. Kiváló gyógyír reumás fájdalmak kezelésére fürdő és bedörzsölőszer formájában.
Kellemes illóolaját előszeretettel hasznosítja az illatszeripar.
A trópusokon, Ázsiában és Afrikában honos egynyári növény. Hengeres termése sima felületű.
Virágrügyei, szára, zsenge levelei ehetők. Magvából étolajat nyernek.
A termés szárításával, áztatásával, tisztításával nyert rostos szállítónyaláb-hálózat a luffa, amit mosakodásra, edénysúrolásra, talpbetétként használnak.
Az ízletes vargánya lombhullató erdőkben, de a kevert erdőkben, erdőszéleken és tisztásokon is előfordul. Egész Európában elterjedt.Kalapjának átmérője a 12-25 cm-t is eléri, gesztenyebarna, húsos. Tönkje, akár 15 cm magasra is megnő, vörösesbarna színű.Nem szabad összetéveszteni a sátántinóru mérgező gomba fajjal, melynek termete hasonló, de tönkje és kalapjának alja feltűnően piros, háta pedig nem barna, hanem fakószínű, húsa nyomásra gyengén kékül.
A jacarandafa őshazája Dél-Brazília és Északnyugat- Argentína. Virágzása idején nagyon látványos jelenség. Nemcsak a fákat borítja temérdek virág, hanem többnyire az alatta levő talajt is. A virágok színe levendulakék, de ritkán fehér virágú egyedekkel is találkozhatunk. A fa legfeljebb 20 méter magasra nő meg.
Termése világosbarna, oldal lapított, gyakran hullámos élű, fásodó tok, a két korong alakú rész közepe nyílik fel.
A távoli északi tájak kivételével egész. Európában elterjedt virág. Hazánkban is mindenütt megtalálható. Szántókon, gabonaföldeken, útszéleken él. Szép, lángvörös virágai miatt sokak kedvence, annak ellenére , hogy gyomnövénynek számít.
Csőre rendkívül jellegzetes: hatalmas. széles, fapapucs alakú. Gyakran kutat zsákmány után kiszáradófélben levő tavaknál. Alkonyatkor, vagy éjjel vadászik. Erőteljes csőrével ragadja meg zsákmányát, amelyek főleg kisebb állatokból áll. Megeszi a halakat, kisebb madarakat, kígyókat, békákat. Kelepelése a gólyákra emlékeztet. Szinte megközelíthetetlen papiruszmocsarakban költ, fészkét általában a lebegő növényzetre építi. Forróság idején a csőrében szállított vízzel locsolgatja a tojásokat, hogy megvédje őket a túlhevüléstől. A Felső- Nílus és Zimbabwe területén él.
A koala szinte az egész életét az eukaliptusz fákon éli le. Éjszaka kb. 4 órán át táplálkozik, és közben úgy 500g levelet fogyaszt el, a többi időt szunyókálással tölti biztonságosan beékelődve egy ágvillába. Időnként lemászik, hogy fát váltson vagy emésztése serkentése érdekében földet, fakérget, kavicsot egyen. Békés külleme ellenére a koala rögtön harap és karmol. Rövid, vastag végtagjain éles karmok és szemcsés talppárnák találhatók, ezekkel kapaszkodik a fakéregbe és az ágakba.
Kis termetű, legfeljebb 10 cm magas növény. Virágai palack alakúak, a sötétebb lilás, kiálló bibeszálak meggörbültek, ezért karmokra hasonlítanak.
Az Alpokban honos. Ausztria déli vidékein, Szlovénia egyes területein és a Dolomitokban kb. 2000 méter magasságban szétszórtan, sziklarepedésekben él. Azokban az országokba, ahol honos, törvény biztosítja a védelmét.
Illatos virágai fehérek, sárga portokúak, rügyeik rózsásak. Csomókban tavasz közepén nyílnak. Termése kerek, apró, piros vagy sárga színű. Kelet-Ázsiából származik.
Akár 15 km-t is megtesznek éjszakánként egyedül, párokban vagy kis csapatokban, gyümölcsök, hagymák, gyökerek után szimatolva. Nappal sziklaüregekben pihennek. Tüskéiket zörgetve, morgásokkal és sípoló hangokkal kommunikálnak.
Nem tudja kilőni a tüskéit, ám ha megijesztik, felmeredt tüskékkel hátrál neki támadójának. A tüskék horgas végükkel az ellenfél bőrébe fúródva könnyen leválnak. Ez védelmet jelent más állatokkal szemben. Az ember nagy pusztítást végez állományaiban, elsősorban az általa okozott mezőgazdasági károk és értékes húsa miatt. Közép- és Dél -Afrikában élnek.
Észak- Olaszország kétségkívül egyik legnagyszerűbb hegyvidéke a Dolomitok. Kőzeteinek anyagát képező kőzet egy sekély trópusi tenger alján ülepedett le, majd a kőzettömeg az Alpok részeként mintegy 65 millió évvel ezelőtt kezdett hegységgé magasodni. 
Nevét Deodat de Dolomieu francia geológustól kapta, aki az 1870-es években fedezte fel, hogy a karbonátos kőzetek magnéziumot is tartalmaznak, s ez az, ami a dolomitot a mészkőtől megkülönbözteti. Napközben egyszerű szürke, fehér vagy fakóbarna színűnek látszik, pirkadat és alkony, alkonyatkor azonban vörös, narancs árnyalatokkal festik be a napsugarak.
Felszínét kikezdte az erózió, ormait tornyok, csipkés és más formák díszítik.
A Dolomitok 3000 méternél magasabb csúcsainak száma 18, és a körzet 41 gleccserrel is büszkélkedhet. A csúcsok közül a Marmolada a legmagasabb. Felső részéből indul ki a Marmolada- gleccser.
A Wineglass- öböl a Freycinet Nemzeti Parkhoz tartozó Freycinet- félszigeten, Tasmánia keleti partvidékén fekszik. Magát a félszigetet gránithegyek alkotják, amelyek meredeken hullnak alá az élénken kéklő kis öblök felé, köztük a legszebb a Wineglass-öböl, amely formája után kapta a nevét:”Borospohár-öböl”. Az öblöt szikrázóan fehér homokos sáv övezi. A félsziget Tasmánia egyik legszebb partszakasza. 
A koronás tirannusz látványos, élénk színű, legyezőszerű bóbitát visel.A hím fejdísze piros kék tollhegyekkel, a tojóé sárga, szintén kék tollhegyekkel. Esőerdők és szubtrópusi nyílt erdők aljnövényzetének a madara. Fészkük zacskó alakú, mintegy 2 méter hosszú. Rendszerint egy víz fölé hajló ágra készítik. Közép- és Dél Amerikában élnek.
A hunyorok, így a pirosló hunyor is a lomboserdők kora tavaszi virágai. Az idősebb töveken több virág is fejlődik egyszerre.
15-30 cm magasra nő meg. Védett növényünk. Mérgező.
A régi rómaiak sclarea-nak hívták a tiszta (claurus) után, mert szemfürdőhöz használták. A német kereskedők a rajnai borhoz adták, hogy utánozzák a muskotályszőlő ízét, innen jön német, angol, magyar stb. elnevezése.
Csúcshajtásait levesekbe tették. Különleges ízt kölcsönöz az omletteknek, zseléknek. A leveleit salátába metélték. Culpeper a 17. században azt ajánlotta, hogy a zsenge leveleit palacsintatésztába mártva süssük ki vajban és tálaljuk köretként. A virágjának különös illata van.( Minden zsályafajta virága ehető.) A muskotályzsálya kétéves növény, csipkésszélű tőlevelei tavasszal gyors növekedésnek indulnak, és a növény száraz, meleg nyarakon másfél méteresre is megnő, mire lilásrózsaszín virágai kinyílnak. A virágokon a rovarok szívesen lakmároznak. Őshazája a Földközi tenger vidéke. Illóolaját a parfümiparban hasznosítják.(forrás: terebess online,fotó:Tölgyesi Kata)
Az USA délkeleti részéről származik. Karolinai harangvirágcserjének, ezüstcsengőfának is nevezik. Virágai fehérek, lecsüngők, csengettyű alakúak. Kis csomóik a tavasz második felében, a levelekkel együtt nyílnak. Ilyenkor a fát hófehér virágtenger borítja be, ami szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Lombhullató fa. Magyarországon is vásárolható hóvirágfa.
A Suilven Sutherlandben Nagy Britannia egyik leggyönyörűbb hegyi panorámáját nyújtja. Ez azért különös kissé, mert a magassága (731 méter) ezt nem indokolja. A hatalmas kvarcit- borítású homokkőtömeg azonban váratlanul emelkedik ki a környező 2800 millió éves sziklák, Nagy-Britannia legöregebb sziklái közül.
Kína, Korea és Japán legfontosabb gyümölcsfája. Levelei tojásdadok, kihegyesedők. Felszínük fényes sötétzöld, fonákjuk világosabb és többnyire szőrös. Ősszel narancssárgára , pirosra színeződnek. 
A virágai harangalakúak, sárga színűek. A termése nagy (kb. 30 dkg) húsos, sárga, narancsszínű vagy piros.
A terméshéj vékony, sima, fényes, megérve sárga, narancsszínű vagy vörös. A lédús, kezdetben szilárd, éretten lágy, sárga, narancsszínű vagy vörösesbarna terméshús a teljes érettség előtt nyersen élvezhetetlen, keserű, erősen csersavas és összehúzó hatású. Érett, lágy állapotban a csersav már részben vagy teljesen eltűnik; a bogyó édes ízűvé és zamatossá válik.
A tökéletesen beérett, csersavmentes gyümölcsöt meghámozzák, vagy a héjból kikanalazzák, ízlés szerint cukrozva, zöld citrom levével lecsepegtetve vagy jégkrémmel tálalják. A terméshúst gyümölcssalátákba is teszik.
