A kanadai hemlokfenyő faanyaga nem jól értékesíthető, lassan nő és forró nyarakat igényel. A magjai időszakosan képződnek, általában 3 évente. Ám az élővilág számára a téli hónapokban nélkülözhetetlen menedéket nyújt. A hemlokfenyők között talál menedéket a fehér farkú szarvas. Pikkelyes kérgük hódok, észak-amerikai tarajos sülök és nyulak eledelei. A fák magvai táplálékul szolgálnak mind a fákon fészkelő madaraknak, mind pedig az erdő emlőseinek.
Észak-Amerika legszínpompásabb madarai: Nagyon óvatosak és rejtőzködők. Többnyire csak a hímek éneke árulja el a jelenlétüket. Magvakkal, rovarokkal, lárvákkal táplálkoznak. Gallyakból és fűből takaros fészket készítenek, melyet bokrok ágaira rakják. Az USA délkeleti részén és Mexikóban költenek. Közép-Amerikában, a Bahamákon, Kubában, Jamaicában telelnek. A tojók tollruhája kevésbé színes.
A világ legnagyobb folyóinak egyike igen látványos módon indul útjára: félelmet és tiszteletet ébreszt a szemlélőben. Egy 7 méter magas hasadékon áthaladva a víz a 40 méterrel mélyebben levő hatalmas, fehéren örvénylő medencébe zuhan. 1864-ben Sir Samuel Baker a Nílus forrását kereste Afrika még feltérképezetlen szívében, s ő volt az első európai, aki ezt a lélegzetelállítóan szép vízesést megpillantotta. A természeti jelenséget a Királyi Földrajzi Társaság akkori elnökéről, Sir Roderick Murchisonról nevezte el. A vízesést a Viktória-tóból az Albert –tavon át ideérkező hatalmas mennyiségű édesvíz hozza létre, több mint 23 kilométeren keresztül vadvízként száguldva: ez a szakasza a Karuma- zúgók nevet viseli.A Murchison-vízesés Nemzeti Park a legnagyobb Ugandában: 3840km-t ölel fel. A park területét a Nílus osztja ketté, a változatos tájképet délnyugaton sűrű esőerdővel borított dombvidék, északnyugaton pedig hullámzó szavanna alkotja.A leglátványosabb a Nílus legfelső szakasza, ahol a folyó a sziklában keletkezett hasadékon szinte robbanásszerűen, zabolátlan vadvízként tör át. Ez a legnagyobb erejű természetes vízfolyás az egész világon: a kőzetek a szó szoros értelmében remegnek tőle. A hatalmas nyomást egyetlen élőlény képes elviselni az óriási nílusi sügér: egy példány súlya elérheti 100 kilogrammot. Néha láthatók, amikor a víz kiveti őket magából. Ez egyben egyike azon helyeknek a világon, ahol a ritka papucscsőrű gólya előfordul: állítólag olyan erős a csőre, hogy egy krokodilt is képes kettéhasítani.
A mézkalauz madár kedvelt tápláléka a viaszos lép és méhlárva. Az étket azonban szinte bevehetetlen erődítmény, a vadméhek fészke rejti. Mivel a madár nem tudja felnyitnia fészket, egy másik állat, a méhészborz segítségét kéri. A méhészborz figyelmét úgy kelti fel ez a madár, hogy elsöprő lendületű zuhanó repülésbe és izgatott csivitelésbe kezd. A borz tudja, hogy mit jelez ez a viselkedés, és követi a mézkalauzt a fészekig. Nem fél a méhektől, mert a vastag bundája megvédi a csípésektől, így nyugodtan feltörheti a fészket. Miközben a borz degeszre eszi magát mézzel, a madár is jóllakik a kifolyó lépből és lárvákból.
Németország második legmagasabb csúcsát, a Watzmann-hegyet és a legmagasabban fekvő tavat, a 602 méter magasan elterülő Königsee-t 1978-ban nemzeti parkká nyilvánítottak. A helyi legenda úgy tartja, hogy a Watzmann csúcsai egy gonosz királyi család tagjai, akiket galád tetteikért kővé változtattak. A legmagasabb a király, az alacsonyabbak pedig a családtagjai.
A Watzmann lábánál találjuk a gyönyörű Königsee-t, azaz a „Király tavát”, amelynek a legmélyebb pontja 190 méter mély, és Németország legtisztább vizű tava címmel büszkélkedhet. A park tájai hegyes-völgyes, gleccserek csiszolta, alpesi vidék, és rajtuk bükk-, lucfenyő-, erdei fenyő- és egyéb tűlevelű erdők váltják egymást.
A Hverfall- krátert Izlandon található. Egy rövid, ám annál erősebb vulkánkitörés hozta létre mintegy 2800 évvel ezelőtt. Míg másutt a kiömlő láva hatalmas kúpot formál, itt az olvadt magma azonnal találkozott a talajvízzel, amint kibuggyant a föld mélyéből. Az így bekövetkezett robbanás széles krátert vájt ki, mely főként hamuból és horzsakőből áll. A kráterben található salakkúp 200 méter magas.
Szürke, fekete, fehér mintázatú, felálló bóbitájú madarak. Száraz bozótosok és erdők lakói. Csapatokba verődve a magas fákról kémlelik a tájat. Amikor földet érnek felcsapják hosszú farktollaikat és széttárják a bóbitájukat. Panaszosan kiáltoznak, vagy hangos, ugató hangokat adnak. Gyümölcsökkel, virágokkal, magvakkal táplálkoznak. Fészkeiket sűrű, tövises fákra rakják. Kelet-Afrikában élnek.
A papucsajkú orchideák negyvenöt, nagy területen elterjedt fajból áll. Ez a jünnani és szecsuani faj gyakran kis kolóniákat alakot. A természetben tűlevelű erdők korhadó avarán nő. Túlzásba vitt orvosi célú gyűjtése veszélyezteti a létét.
Szőrzete szürkésbarna, elmosódó csíkokkal, sárgás lábszárakkal, szarva legfeljebb 70 cm hosszú.
A nőstény színe vörösesbarna, nincsen szarva, testoldalán fehér csíkok láthatók.
A víz közli sűrű bozótosokat kedvelik, táplálékukban fűfélék, levelek szerepelnek. Dél -Afrikában élnek.
Világos testű, fekete fejű, kék csőrű és szemgyűrűjű hímek lépcsőzetes farka uszályszerűen megnyúlt. Tollruhájuk négy év alatt fokozatosan világosodik ki, az ivaréretlen egyedek a tojókhoz hasonló színezetűek. A paradicsomlégy-vadászok rovarzsákmányukat rövid üldözés után a levegőben kapják el. Sokszor leszállnak a vízre fürödni, és nagy fröcskölés közepette tisztítják tollazatukat. Rövid csikorgó hangon szólnak.
A hímek színezete a földrajzi elterjedéssel változik. A ceyloni sohasem fehéredik ki. Indiában, Közép-Ázsiában, Kína egy részén és Koreában költenek.
Tojó színe
A hatalmas Tizenkét Apostol tanúkövek egymásutánja , amelyeket az ausztráliai Victoria állam óceánparti útja mentén találunk. Ezek az óriás, felhőkarcolókként kinövő oszlopok a Port Campbell Nemzeti Park meghökkentő látványosságai. Az Apostolok hátterében álló mészkőszikla falak 70 méter magasságig tornyosulnak; az előttük álló sziklaoszlopok legmagasabbja 46 méter. A mészkő a tengeri élőlények vázából jött létre a tenger fenekén, és a tenger utolsó jégkorszak idején történő visszahúzódásakor került a felszínre. Az Apostolok a szél és a tengervíz állandó pusztító munkája révén nyerték el mai formájukat. A nyughatatlan óceán és az üvöltő szelek fokozatosan erodálták a mészkövet. Először barlangokat, majd azokat tovább pusztítva kapukat hoztak létre. Amikor a kapuk összeomlottak, elkülönülten álló, magas, kemény, homokkő és mészkő sziklaszigetek maradtak a tengerparton. Így alakultak ki az Apostolok, és a partszakasz többi, hasonlóan elképesztő természeti formációja. A sziklák még mai is évente 2,5 cm-t pusztulnak. Ez a part menti kiálló sziklákból további „apostolok” kialakulásához vezethet.
Terebélyesre megnövő fa, magassága eléri a 10 métert. Örökzöld növény.Csupor alakú virágai ősszel, az előző évi termések érésével egy időben nyílnak. Az ehető termése szederszerű, mirigyes, kb. 2 cm átmérőjű. Őshazája a Földközi-tenger vidéke. Szubtrópusi és mediterrán éghajlatú területeken gyakran látható. Egyidejű virágzása és termésérése miatt nagy a díszítő értéke.
A búbos vöcsök eurázsiai madár, a hegyvidékeket és a leghidegebb, északi területeket kivéve egész Európában és Ázsiában elterjedt a tengerpartok és az édesvizek közelében.A búbos vöcsök elsősorban kisebb halakkal, ízeltlábúakkal, kétéltűekekkel táplálkozik, olykor étrendjét növényi részek egészítik ki. Táplálékát a víz alá bukva szerzi meg, ahol levegővétel nélkül akár 30-60 másodpercet is eltölthet. Kiváló úszó, úszóhártyás lábainak ujjait karélyos oldallemezek is segítik.Félénk madár, leginkább lebukva menekül ellenfelei elől.
Magyarországon gyakori, rendszeres fészkelő faj, becsült állománya 7000-9000 pár.
Az ősi perui civilizáció kedvelt gyümölcse volt. Innen terjedt tovább Közép-Amerikába, majd megjelent Ázsiában. A bokorrá vagy kis terjedelmű fává fejlődő paradicsomfa a burgonyafélék családjába tartozik. Törzset fejlesztenek, általában 1,5 -2 m magasra nő. Szív alakú, molyhos levelei nagyok, örökzöldek. 2-3- asával fejlődnek hegyes végű gyümölcsei. A termések 5-10 cm-es kocsányon lógnak. Lédús húsa savanykás-kesernyés ízű. Egész évben folyamatosan terem.
A paradicsomfa gyorsan fejlődő növény. 5-6 fokos fagyokat is átvészelnek.
Azok, akik már jártak Malajziában vagy Taiföldön nyilván felismerik ezt a gyümölcsöt.No, meg ezt a feliratot: "durian not admitted", melyet a szállodák, repülőterek, mozik, tömegközlekedési eszközökre ragasztanak.Úgy tűnik, a nyugati emberek allergiásak igencsak különleges szagára, amely a bűzbomba és egy záptojás keveréke. Nem így az ázsiaiak, akik bolondulnak a duriánért.A gyümölcs külsejét kövérkés tüskék borítják, belül, egy vastag hártyában 5-6 vajszínű, krémes gerezd található. A durián íze és állaga a nagyon érett mangó és az összenyomódott banán között ingadozik. Mások mást mondanak, megoszlanak a vélemények. A szagát leszámítva finomnak minősítik. A leggyakrabban nyersen fogyasztják, de felhasználják süteményekhez és fagylalt készítéséhez is.
Észak-Amerika nyugati vidékén, a Sziklás-hegységben él a mogyorószajkó, amelynek különleges kapcsolata van a fenyőfélékkel. Főleg az amerikai cirbolyafenyő magvaival táplálkoznak.A fenyő tobozai nem nyílnak ki, így a magok eltávolítása és szétszórása teljesen a mogyorószajkótól függ, amelynek csőre ehhez a célhoz alkalmazkodott. A magok egy részét a madarak elrejtik. A szétszórás vagy úgy történik, hogy a madár véletlenül elejti, vagy úgy, hogy a raktár helye feledésbe merül.Európában a balkáni simafenyőnek és a havasi cirbolyafenyőnek van hasonló kapcsolata egy másik fenyőmagevő madárral a fenyőszajkóval.
A kék szamárkenyér 25-80 cm magas, fásodó gyöktörzsű évelő növény. Szép kék virága, gömb alakú, 4-5 cm átmérőjű. Júniustól- szeptemberig nyílik. Itt-ott kertben is díszlik. A homokos talajt kedveli, nagy gyökerével a földet megfogja, elporladó részeivel pedig humusztartalmát gyarapítja.Hazánkban védett növénynek számít.
Ott tenyészik a bús árvalányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hűs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.
A gogó vagy kalapácsfejű madár távoli rokonságban áll a gémekkel és a gólyákkal. Afrika középső és déli részén, az Arab-félsziget déli részén és Madagaszkáron él. Sekély vizű tavak, folyók és mocsarak lakója. Teste zömök, fején jellegzetes hátra felé nyúló tollbóbitája és nagy széles szárnya van. Nyaka és lába gázlómadár létére viszonylag rövid.Magas fára vagy sziklára készíti több helységből álló, igen stabil, gömbalakú fészkét, oldalsó bejárattal. Fészke a madár méretéhez képest óriási, átmérője meghaladhatja a másfél métert és megépítése hat hétig is eltarthat. A madarak néhány hónapon belül többnyire elhagyják a fészket és újat építenek a territóriumok. Fészekalja 3-5 tojásból áll. A tojások lerakását követően mindkét madár kotlani kezd, egymást váltva a fészken. A fiókákat mindkét szülő eteti.
Egyedül vagy párosával jár táplálék után, lassú léptekkel gázol a sekély vízben és így kapja el kiszemelt zsákmányát. Sekély vízben keresi, főként halakból és békákból álló táplálékát.
A 10-12 méter magas, és 150-200 évig is élő paratölgy a mediterrán vidéken él, de a legterjedelmesebb ültetvények Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszorszában, Marokkóban, Algeriában, és Kínában a Jangce parvidékén találhatók. A paratölgy törzsén és a nagyobb ágakon a kéreg viszonylag gyors fejlődéséből vastag, rugalmas, puha, könnyű réteg képződik, amely óvja a növényt az időjárás hatásaitól, a vizet nem ereszti át, ugyanakkor lélegzik. Maga a tölgyfa a mérsékelt éghajlati öv szinte bármely területén megél, azonban ezt az érdekes kérget csak a Földközi tenger partvidékein és egyes kínai tájakon tudja kifejleszteni. Akár a jó szőlőt, a parafát is a talaj minősége, a tenger közelsége, a levegő páratartalma és a nap sugárzása alakítja ki. Ahogy pedig a jó szőlőből a jó bort, a parafa termékeket (dugót, burkolatokat, szigetelő anyagokat) az emberi találékonyság fejleszti, nemesíti. A pararéteg táblái a fáról maguktól is leválnak, azután pedig újra képződnek. Ezt a jelenséget használjuk ki. Mint bárányon a gyapjú, úgy fejlődik ki a fa kérge, és minden hántás után újra meg újra megnő.
Az első kérget a fa 25 éves korában hántják le, majd a hántást kilencévente megismétlik. Az első kérget szűzkéregnek nevezzük, ez még alkalmatlan a dugó gyártására, ezekből inkább szigetelő anyagokat, díszítő falburkoló anyagokat gyártanak. A további hántásokból nyert kéreg már sokkal értékesebb. A para legkülső rétegét (hím para) tüzelőanyagnak használják, egy régi lexikon szerint pl. tetőt is fedtek vele. A második, belső réteg (nőstény para) az értékesebb rész, kb. 5 cm vastag. Ezeket a hántás után – a mai napig kézzel végzik - az üzembe szállítják, darabokra vágják, majd forró gőzben, nagy nyomáson sima lemezekké préselik. Ez a fehér parafa. A külső kérget, valamint a vékonyabb ágakról hántott darabokat préselik és szenesítik, ezt nevezzük fekete parafának.
A kéreg sokoldalú használhatóságát már nagyon régen felfedezték. Az ókorban halászhálókra kötötték, mentőövet készítettek belőle, de arról is szól a fáma, hogy még hajnövesztő szerként is használták. Hogy milyen sikerrel, arról nem szól a történetírás. A parafa sikertörténete a habzóbor, majd később a pezsgő felfedezésével kezdődött. A XVIII. század végén Dom Perignon, egy francia bencés apátság pincemestere készítette a gyöngyöző bort, és arra is rájött, hogy a parafa kérgével, majd később az ebből készült dugóval szinte tökéletesen le lehet zárni a palackokat. Az igazi tömegtermelés az ezernyolcszázas években indult el. Ezzel együtt egyre nagyobb méreteket öltött a paratölgy kérgének a felhasználása. Igen ám, de a gyártás során nagyon sok melléktermék keletkezett, ez pedig túl értékes ahhoz, hogy kidobják. Mivel a parafának magas a viasztartalma, ezért tüzelésre nem alkalmas. Arról nem is beszélve, hogy kár lenne ezért az értékes anyagért. A XIX. század hatvanas éveiben egy vitorla impregnálását próbálták megoldani parafa porral, lenolajjal. Az eredmény a burkolati iparág forradalmához vezetett, feltalálták a linóleumot. Ezzel párhuzamosan fejlesztették ki az első parafa szigetelő lapokat és az első parafa padlóburkoló lapokat. Mint hő- és hangszigetelő termék nagyon népszerű lett, az írások szerint a Titanic elsüllyedése után hetekig úsztak az óceán hullámain a szerencsétlenül járt hajó hűtőházának parafa táblái.
Ez a hatalmas, nem szép külsejű madár szárnyainak fesztávolsága majdnem három méter, ami egyik legnagyobb a szárazföldi madarak között. Elegáns siklórepülése éles ellentétben áll a talajon mutatott púpos és nem túl szimpatikus külsejével. Bár a gólyák közé tartozik a marabu viselkedése inkább a keselyűkre hasonlít. Nagy magasságban vitorlázva kutat a táplálék után. Jókora csőrével könnyen tépi szét a húst. Rózsaszínes vagy halványbíbor torokzacskóját (lebernyegét) a csőr tövétől mérve akár 35 cm-re is kitágíthatja. Magassága 1,2 méter, súlya 5-7,5 kg. Afrika a hazája.
Köves sivatagokban él, ahol a hőmérséklet meghaladja az 50ºC-ot. Szinte bármilyen növényi táplálékot elfogyaszt a fűféléktől a tüskés akácig, és napokig kibírja víz nélkül. Testhossza 2-2,3 méter, súlya 200-230 kg. A lábain változatos harántcsíkokat visel.
A természet kivételes szépségű ajándéka, a Nagy- korallzátony a világörökség része, Földünk egyik leglenyűgözőbb tengeri élővilágát rejti. Ez a legnagyobb ilyen típusú világörökségi helyszín. Itt van bolygónk legnagyobb korallzátony- rendszere. A zátony Ausztrália északkeleti kontinentális talapzatán 2000 km hosszan húzódik, 350 055 km-es területén. Az uralkodóan észak-dél irányú zátony számos éghajlati területen halad át. A korallzátonyok közé mintegy 618 szárazföldi sziget szövődik. A világ bőrkoralljainak harmada és a zátonyhalak 1500 faja él az itteni vizekben. A világ hét veszélyeztetett tengeriteknős-fajából hat fordul itt elő. Továbbá 400 szivacsfajta, és mintegy négyezer puhatestű faj található itt. Ez az otthona több mint harminc emlősfajnak és 200 madárfajnak. Az ausztrál tudósok szerint a zátonyt a globális felmelegedés és a korallfehéredés veszélyezteti. Ezek szemmel láthatóan növekvő iramban rongálják a korallokat.
Kréta nyugati felén, a Szamária-szurdok két oldala olyan közel van egymáshoz, hogy úgy érezzük, mintha a tetőnél összeérnének.
A legszűkebb szakaszt Portes, vagyis Kapuk néven ismerik, itt a falak 500 méter magasak, s a folyó szintjén 3 méterre, fenn a peremen pedig csupán 9 méterre állnak egymástól. A szakadék a Lefeká vagyis a Fehér-hegység tömegébe a Tarraísz vágta be, amely télen száguldó folyó, nyáron viszont csörgedező patakká válik, s a mediterrán napfény is csak néhány percre éri el a felszínét.
A hegyoldalakon ciprusfélék, leanderek és fügefák kapaszkodnak, az eget pedig havasi varjak, sasok és vándorsólymok szelik át.
A guajak fának a fajsúlya 1,37, vagyis nagyon szilárd s nehéz fája a víz alá süllyed. A Karib- szigeteken,Indiában, Közép-és Dél – Amerika trópusi övezeteiben a leggyakoribb. Lignum vitae-nek, vagyis az „élet fájá”-nak is nevezik.A guajak egy lassan növő, 10-13 méter magas fa, levelei bőrszerűek, virágai kékek. Fája 85% lignint tartalmaz, ami a sejtfal alkotórésze és szilárdító anyagként a cellulózszálakat veszi körül.( A tűlevelű fák átlagosan 29%, a lombhullató fák pedig 21% lignint tartalmaznak.)
A fa középső része (gesztje) erős illatú, kesernyés ízű, barna gyantát tartalmaz. A gyantából előállított készítmények fertőtlenítésre és vérzés elállítására alkalmasak. Régebben a guajakgyanta gyógyító erejének nagy jelentőséget tulajdonítottak, és ezért nevezték el az „élet fájának”. Ma a guajakot technikai és gyógyászati célokra használják fel, de díszfaként is termesztik.
A növény termete 20–40 cm.. Április–májusban virít. Védett növény, eszmei értéke 10 ezer forint.
