A TERMÉSZET VILÁGA

Agancspáfrány

Az agancspáfrány a tápláló talaj hiányát úgy pótolja, hogy saját komposztot csinál magának. Ez a növény Észak-Ausztrália, Polinézia és Új-Ginea trópusi esőerdeiben él, magasan a talajszint felett, fatörzsekre kapaszkodva. Nevét hosszú, agancsszerű leveleiről kapta, Ám van egy másik levélörve is, amellyel szorosan körülöleli gazdanövényének törzsét. Felületüket fehér, filcszerű szőrzet borítja. A „köpenylevelek” rögzítik a páfrányt, s egyúttal kehelyformát képeznek, amely felfogja a lombkoronából aláhulló faleveleket, saját korhadó leveleit és egyéb szerves törmeléket. A kehelyben összegyűlő hulladék idővel tápanyagokban gazdag komposzttá alakul át.

Kemény dió

Az afrikai dum- pálma tojás nagyságú magja olyan kemény, hogy felnyitásához fémfűrészre van szükség. A mag belsejét egy elefántcsontra emlékeztető gyöngyházfényű anyag alkotja, amelyet ugyanúgy lehet csiszolni és vésni, mint az igazi agyarakból nyert elefántcsontot. Az anyag keménysége ellenére a mag éléskamrájaként funkcionál. Amikor ugyanis a mag nedves talajra pottyan és kicsírázik, a kőkemény matéria megpuhul, és a csíra felszívja.

Nyaktekercs

Veszély esetén nyakukat tekergetve figyelnek. Nyelvüket – amelynek végén apró horgok vannak – mint lépvesszőt használják a táplálékszerzéshez. Ligetes, rétekkel tarkított erdőkben, parkokban, gyümölcsösökben fészkelnek. Harkályok által vájt odú csupasz aljzatára rakják a fészküket.
Hangyákból hangyabábokból áll a fő táplálékuk, alkalmilag hernyókat és apró rovarokat is fognak.
Hazánkban gyakori fészkelő. Védett madár, eszmei értéke 10 000 forint.

Európa, Ázsia, és Észak-Amerika északi területein él. Zömök testével kisebb medvére emlékeztet. A helyi vadászok nagyra értékelik a bundáját, mivel nagyon jó hőszigetelő.A rozsomák hossza 105 cm, súlya eléri a 30km-ot Erős állkapcsai vannak, még a fagyott húsokat is képes elfogyasztani. Gyakran vadászik hódokra, nyulakra, mókusokra és különféle madarakra. Aránylag kis teste ellenére veszélyes ragadozó. Megtámadja és megöli a nagyobb állatokat is, mint amilyen a szarvas és a rénszarvas. Gyakran az emberi településeket is felkeresi, ahol a házi állatokat is megtámadja. Képes szétfeszíteni az acélcsapdát, zsákmányát több kilométernyire is elcipelni, még ha az többször nagyobb is nála. Annyira bátor és öntudatos, hogy nem fél még a medvétől és a pumától sem,  elzavarja őket a zsákmányuktól. Fáradhatatlanul mérgesíti és hátulról harapdálja őket.

Dél- Európából származik. Élőhelye: üde rétek, meleg, törmelékes lejtők, cserjések. Ritkán érlel magokat, többnyire sarjhagymákkal szaporodik. Hazánkban nem él.

 Katedrális- liget a Vancouver-sziget ősfákkal benőtt mérsékelt égövi esőerdeje. Az erdőt főként kifejlett duglászfenyők alkotják, melyek közé ősi, óriási életfa, nyugati hemlokfenyő keveredik. A fák 300-400 évesek, de akad köztük 800 esztendős is. Ezek az öregebb fák óriás őrszemként állnak az erdőben, magasságuk eléri az 50 métert, törzskerületük pedig a 9 métert is meghaladja. Ezekben az erdőkben különféle méretű, fajú és korú fák élnek rengeteg elpusztult álló és kidőlt fával.

Új- Zéland alatt a mélyben két kőzetlemez a Csendes-óceáni-, valamint Ausztrál –Indiai-lemez hatalmas erőkkel feszül egymáshoz. Amint Csendes-óceáni—lemez 100 kilométer mélyen a felszín alá bukik, a súrlódás, valamint a magas hőmérséklet hatására megolvad és 1000 Cº-os magmává válik. Ennél a hőmérsékletnél a magma lemez repedésein keresztül a felszín felé mozog és útja során hidegebb, felszín alatti vizekkel találkozik. Rotorua körül ezt a jelenséget jól szemlélteti a több mint 1200 geometriai képződmény-gejzírek, meleg források, iszapfortyogók, kovateraszok valamint a sólerakódások. Az extrém környezeti feltételekhez különleges élőlények megjelenése kapcsolódik- színes zúzmók, mohák és egyéb melegtűrő növények élnek itt. Az algák, amelyek a forrásban lévő víz körül élnek, alig változtak a földi élet kezdete óta. Az 1950-es több mint 200 működő gejzír volt, mára már csak alig 40 maradt.

Lombhullató és örökzöld erdők gyakori, de nehezen megfigyelhető madara. Magas fákon kis csapatokban kutatnak gyümölcs után. Énekük áradó, dallamos.
Délnyugat- Indiában, Himalája keletei oldalán, Délkelet- Ázsián át Borneóig és Jáván élő madár.

Tamarind

Afrikából származó, örökzöld fa. Az egyik legszebb trópusi növény. Indiától Brazíliáig mindenhol feltűnnek hatalmas, kupolaszerű koronái. Afrikában a kis falvak terein a forró napsütés elől árnyékába menekülnek a bennszülöttek. Ősi kultúrnövénynek számít Indiában is. Levele 10-20pár apróbb levélkéből áll.

 Halványsárga vagy fehéres virágai laza csomókban állnak. Hüvelytermése fahéjbarna vagy sárgásbarna, 7-10 centi hosszú. A törékeny héj alatt pépes, vörösesbarna hús található, amely kellemesen savanykás ízű Mártásokhoz, édességekhez, salátákhoz adják, de üdítőitalt is készítenek belőle. Fehérje tartalma kiemelkedő.

Búbos lonc

Hosszú csövű pártájából hosszú nyelű bibe és porzók lógnak ki. Csábító illatot árasztanak.  Este nyílnak és egész éjjel virítanak. Az ízletes nektár a pártacső alján termelődik, ezért hozzáférni csak az éjjeli, hosszú nyelvű lepkék, a szenderek tudnak.
Más rovarok megközelíteni sem tudják a mézfejtőket, mert a párta cimpáit síkos, olajos réteg borítja s, egész egyszerűen elcsúsznak rajta a rovarok. A szenderlepke, akár a kolibri, képes a szirmok előtt egy helyben  „lebegni”, és az édes nedű ízlelgetése közben elvégzi a megporzást.

A loncfélék között nálunk a jerikói lonc, a fekete lonc és az ükörkelonc őshonos. A feketelonc különleges helyet foglal el flóránkban. A jégkorszakból ránk maradt növény csak a Zempléni-hegységben él.

Csilpcsalpfüzike

Kicsi, zöldesbarna rovarevő madarak. Nyílt erdők és cserjések alacsony fáin, bokrain szorgoskodnak. Nevüket jellegzetes „csilp-csalp” hangjukról kapták. A talajra a tojó egyedül készíti fűszálakból, levelekből, mohából álló, tollal bélelt gömbalakú fészkét.
Európában, Közép- Ázsiában , Szibériában és Észak- Afrikában költenek. Afrikában, az Egyenlítőtől délre, Indiában telelnek.
Hazánkban védett madár.

Indiánfüge

A mexikói őshazából terjedt el világ különböző vidékeire, több más gyümölcsöt termő kaktuszfajjal együtt. Napjainkra a mediterrán tájak egyik meghatározó eleme. Mai termőterületei Közép-Amerikában és Dél-Európában, a Földközi-tenger partvidékén alakultak ki. Itt közönséges gyümölcsnek számít. Az idősebb termő példányok gyakran elérik a 4-6 m-es magasságot.

A diónyi termős virágok nyár elején nyílnak.Színűk a fakó sárgától a narancsrózsaszínűig változik. A virágok feltűnőek, szépek. Gyümölcsei ősszel érnek. Az ezüstös zöld „lapátok” peremén ülő, élénk színű termések igazi egzotikus látványt nyújtanak. A kifejlett gyümölcsökről a sziromlevelek lehullanak, egy kis üreget hagyva a termés felületén. A tyúktojás méretűre is megnővő termések színe a sárgától a sötétliláig változik. Húsa a héj színéhez hasonló színű, lédús, üdítő, savanykás –édes ízű. A húsba beágyazva sok mag található.

Rovaremésztő növény

Az egész Földön megtalálható ez a rovaremésztő növény. Tőrózsában álló, hosszú nyelű, kerekded leveleit vörös, csillogó, ragadós mirigyszőrök borítják. Ezek csalogatják és ejtik csapdába a kisebb rovarokat.

Fehér, 5mm átmérőjű virágok laza füzérekben nyílnak a tőrózsából kiemelkedő vékony száracskán. Június- augusztusban virágzik. Tőzegmohás helyeken él. Hazánkban védett növény.

Bíbortangara

Bozótos erdők társas, csivitelő madara. Gyümölcsökkel, magvakkal, rovarokkal táplálkoznak. Alacsony fákra, mocsári növényzetbe rejtik fűből készült, csésze alakú fészkeiket.A csőrén kis fehér folt látható. Brazília, Argentína területén él a legtöbb bíbortangara.

 

A tiroli Krimml-vízesés

A Krimml-vízesés 380 méteres magasságával  Európa leghosszabb szabadon alázuhanó vízesése, a világ ranglistáján pedig a nyolcadik helyet foglalja el. Mivel 1687méter magasan található, a vízpermet télen vastag csillogó jégpáncélba burkolja a környező sziklákat és növényeket. Három zuhatagból áll.

Táró

Levelei óriásak, tojásdad vagy széles ék alakúak. Gumós gyöktörzsű évelő, csupán a levelei emelkednek ki a talajból vagy a vízből. Mocsaras földeken termesztik. De vadon, illetve elvadulva árokban is megtalálható Ázsiában.

Virágai 4-20 cm hosszú torzsavirágzatban fejlődnek, amelyből 3-6 cm hosszú részt egy krémfehér vagy sárga, összesen 9-40 cm hosszú és 2-5 cm széles buroklevél vesz körül.

A tárót már évezredek óta termesztik Ázsiában, és ma főleg Polinéziában alapvető élelmiszer. A gumó sok keményítőt, de bőségesen oxálsavat is tartalmaz, és csak főzés vagy sütés után válik élvezhetővé. A tárónak sok fajtáját termesztik, leveleik színe a sötét olajzöldtől a nagyon halványig változhatnak, foltosak is lehetnek.

Kék orchidea

Amikor 1837-ben felfedezték a kék Vandát,ezt a különleges, kék orchideát, akkor még nem számított ritkának természetes élőhelyén, a trópusi lombhullató erdőkben.
750-1220 méteres magasságban nő. Sajnos óriási mennyiségben gyűjtötték és szállították Európába, és néhány évtized alatt lepusztították gazdafáiról, a kis tölgyekről. Ez volt az első orchidea, amely védelmet kapott előfordulási helyén, Indiában. Ám a faj ennek ellenére sem regenerálódott, a vadon élő példányok száma továbbra is csökken. A természetben ősszel és télen jelennek meg a virágai 75 cm hosszú szárain. Akár 20 elbűvölő virág is ülhet egyetlen füzéren.
A mesterségesen szaporított készletből ma már vásárolható a Vanda, de ezek a példányok nagyon kényesek, nehezen alkalmazkodnak.

Saguaro Nemzeti Park óriásai

A Saguaro Nmezeti Park a Sonora sivatag része, amely Délnyugat- Amerika és Északnyugat -Mexikó jó részét borítja. E nemzeti park látképét a jellegzetes oszlopkaktusz uralja, amely 15 méter magasra is megnőhet, tömege meghaladja a 10 tonnát és akár 200 évig is elél. A kaktuszok elborítják a völgyet, de a parkot körülvevő hegyek lejtőin is megtalálhatók.

Április közepétől nagy fehér virágok nyílnak az éjszaka közepén, és mielőtt elhervadnának, egy napig maradnak meg. E rövid idő alatt seregnyi denevért, madarat és rovart vonzanak, amelyek beporozzák a növényt. A kaktusz ezután maggal teli élénkvörös termést hoz. Mind a termés húsát, mind pedig a magokat megeszik a sivatagi állatok. Hogy jobb legyen az életben maradás esélye, a kicsírázott oszlopkaktuszoknak szükségük van egy „ dajkanövény” védő takarására, hogy árnyékot és plusznedvességet adjon nekik. A példányok csupán 75 éves koruk táján kezdenek karokat növeszteni.

 

 

Papagájhal

A papagájhalak élénk színezetükről és csőrszerűen alakult fogaikról kapták a nevüket. Mint növényevők a korallsziklák felszínét vastagon beborító algát kaparják le, amivel együtt a szikla részecskéit is eltávolítják és lenyelik.A szilárd részecskéket megőrlik, homokká alakítják. Ők a korallhomok legfőbb előállítói.

Skarlát színű íbisz

Színpompás tollruhájuk egyedülálló tulajdonság a gázló- és más vízparti madarak között. Természetes környezetükben még feltűnőbbek, mivel nagy csapatokban élnek a folyótorkolatok, partvidéki lápok, mangrove állományok és mocsarak nyílt térségein. Vékony lefelé görbülő csőrükkel a sekély vízben és az iszapban kutatnak táplálék után. Rákokat, puhatestűeket, kis halakat, békákat fognak. Csapatokban pihennek és táplálkoznak, népes kolóniákban költenek. Magas, panaszos hangon kiáltoznak.A fészküket gallyakból készítik a fák csúcsára vagy a víz fölé hajló ágakra.
Hazájuk Dél- Amerika északi része Venezuelától Délkelet-Brazíliáig.

Egerszalóki hőforrás

Egerszalók Egertől 6 km-re fekvő település. Legfőbb értéke a föld mélyéből feltörő hévíz. Európában csak a törökországi Pamukkáléban található hasonló különlegesség. A 68º-os víz mészlerakódást épít a fenyőerdővel borított hegyoldalon.
A 18 méter magas domb tetején feltörő vízből kicsapódik a mész. a lerakódás évről évre növekszik, és egyre jobban beborítja az egész domboldalt. Fehér mészkőteraszok, csipkés párkányok és mészkőfüggönyök jönnek létre, ahogy a víz megakad a talaj természetes domborulatain. Kialakulásukkor ezek a teraszok málladékonyak, de idővel az újabb rétegektől egyre szilárdabbak lesznek
A mészkőlerakódás területe kb. 120 km. A forrás környékét lezárták, mert a látogatók a domboldal egy részét az évek során elhordták, így komoly károkat okoztak.

Értékes bibeszálak

A sáfrány(Crocus sativus) a világ egyik legdrágább fűszere. Telt, átható, kissé keserű ízével azonnal piacra lel az ínyencek körében. A fűszer forrása a jóféle vagy kerti sáfrány, melynek jellegzetessége a virágban található 3 hosszú bibeszál. Körülbelül 80 ezer virág szükséges 500gr szárított és kissé megpörkölt bibeszál nyeréséhez. A bibeszálak kézzel történő összegyűjtése, a szárítás és pörkölés munkaigényes folyamata miatt olyan drága ez a fűszer.
Mezopotámiában használták először i.e 3300 körül. Ma már több országban is termelik: Spanyol-, Görög-, Törökországban, Egyiptomban, Iránban és Kasmírban.
A sáfrányt narancs és sárga színű festékként is felhasználják.

Vízi fütyülőrigó

Kék tollaik meg- megcsillanak a fényben repülés közben. Óvatos természetük, valamint árnyas élőhelyük miatt elég nehéz megfigyelni őket. A sziklafalakkal árnyékolt hegyi patakokat kísérő erdők lakói. A gyors folyású vízben magabiztosan szökdécselnek a kövek között. Gyümölcsöket, bogarakat, rovarokat esznek. Párokban élnek. Csésze alakú fészkeiket sziklaüreg párkányára rakják és  mohával bélelik ki.
A Himalája erdőiben, Kelet- és délkelet- Ázsiában élnek.

Pecsétviaszpálma

Tizenkét méterre is megnövő fa, de a termesztésekor többnyire csak,4-8 métert éri el. Levélhüvelyeik gyakran feltűnő, világító piros színűek. A fiatal törzsek a zöld bambuszszárhoz hasonlítanak., az idősebbek inkább szürke színűek. Levelei finoman szárnyaltak, nagyrészt felemelkedők, alig visszahajlók.

Kicsi, sárgásfehér virágai  nagy számban fejlődnek. Termése gömbölyű vagy kicsit hosszúkás, megérve fekete színű.

Világszerte ismert díszpálma. Őshazája a Maláj- félsziget, Szumátra és Borneó.

A gyümölcsökkel megrakott lombok között érzik jól magukat. Párokban vagy magányosan élnek. A bő termésű fákon csapatokba verődnek. Apró, olajos magvakat és gyümölcsöket esznek. Fészküket a gallyak közé építik. Az indo- ausztráliai szigeteken élnek: Celebesztől Új- Guineán át a Salamon- szigetekig és Ausztrália keleti részén.