A szubtrópusok egyik leglátványosabb növényfaja. Magyarul rákollóvirágnak hívják. A helikoniák méretükkel is kiemelkednek a többi lágy szárú évelő közül. A törpének tekinthető egyméteres példánytól az emeletes ház magasságáig terjed a méretük. A virágok a lomblevelek hónaljából nyílnak hosszú egyenes száron vagy füzérként csüngő alakban.
A helikoniák őshazája a trópusi A Amerika és a karibi térség, ahol az eredetileg vadon tenyésző fajokból megbecsült dísznövény lett. Néhány fajtáját más módon is hasznosítják: a H. bihai fiatal hajtásait és leveleit főzeléknövényként fogyasztják, a H. schiediana hatalmas leveleivel pedig kunyhókat fednek be. A H. brasiliensis gyökereiben és magvaiban az indián őslakosság gyógyírt talált betegségeire.
A helikoniák a trópusi madarak számára valóságos éléskamrát jelentenek: a csónak alakú fellevelekben és a virágzatban rengeteg nektár és víz gyűlik össze. A virágokra jellemző a csónak alakú murvalevél, amely- fajtától függően- a színskála majd minden színét felöleli, a tulajdonképpeni sárga, zöld, fehéres vagy foltos virágok eltörpülnek e látvány mellett.
A Heliconoa rostrata papagájcsőröket utánzó virágzata valóban szép látvány: hosszú banánlevél méretű levelek között fejlődik ki a méteres hosszúságot is meghaladó, élénkpiros, csüngő virágzat.
Ajánlott bejegyzések: