Kizárólag Namíbiában és Angolában a tengerparti homokban él meg.1859-ben Friedrick Welwitsch osztrák botanikus Délnyugat- Afrika kietlen kősivatagjait és száraz hegységeit járva egy olyan növényt fedezett fel, amelyik távolról úgy nézett ki, mint egy halom hulladék. Később ezt a növényt velvicsiának nevezték el. A bennszülött törzsek tumboa- vagy odzsitumboa-nak nevezik, ami „nagyurat” jelent.
A velvicsia egy különleges növény. Nem is fa, nem is bokor, de nem is lágyszárú növény, hanem valami teljesen egyedi. Rövid törzse farönkre emlékeztet, nem magasabb fél méternél. Megvastagodott karógyökere 3 méter hosszú, tápanyag tárolására és a növény megkapaszkodására szolgál, de nem a víz felvételére. Délnyugat-Afrika sivatagos vidékén ugyanis hosszú hónapokig, sokszor évekig nem esik eső. A nélkülözhetetlen csapadékot a növény a sűrű ködből veszi fel, ami az év kb.300 napján elborítja a vidéket. A levelekre lecsapódó csapadékot a gázcsere nyílások nyelik el.A levelei bőrszerűek, bordázottak, tapintásuk fára emlékeztet. Szélességük 30 cm, hosszúságuk elérheti a 2-3 métert. Egyes óriási példányok levelei akár 6 méteresek is lehetnek, így a növényvilág leghosszabb leveleinek számít.A tönkszerű törzs fája sötétbarna, nagyon tartós és nincsenek rajta évgyűrűk. Frissen elsüllyed a vízben, szárítva pedig füst nélkül, sokáig ég.
Vörösesbarna tobozvirágzatai vannak. Nagyságuk 20-30 centiméter. Próbálkoznak a velvicsia mesterséges termesztésével is, ám ez nagyon körülményes.
Ajánlott bejegyzések: