Nem is néz ki fészeknek

Azok a gallyakból összetákolt, kuszának látszó kazlak, amelyeket egyes fán fészkelő nagy madarak, például a hindu gólyáknak a szálláshelyei, első pillantásra nem valami mesteri alkotásnak tűnnek, főleg ha megnézünk sok más madár gondosan, sűrűn szőtt vesszőfonatait.
Ám a gallyakat, ágakat úgy egymásra tornyozni, összeilleszteni, hogy azok egymásra akaszkodva valóban stabil építményt hozzanak létre, korántsem egyszerű feladat. A kutatók szerint ezek a madarak az ágakat többnyire szándékosan keresztül-kasul vagy valamilyen más, az ember számára kevésbé átlátható rendezőelv szerit rakják össze. Így amikor a magas, hosszú lábú, széles szárnyú gólyák nagy szárnycsapásokkal leereszkednek a fészkükre, a gallyhalom meg sem inog. Az európai fehér gólyák évről évre bővítik, javítgatják fészküket. Amikor visszatérnek jó ideig ide-oda rakosgatják az ágakat, igazgatják a fészküket.
Ez a bámulatos építőmunka úgy veszi kezdetét, hogy a hódpárok egy erdős patak-vagy folyóvölgyben kiválasztják leendő otthonuk helyszínét, majd elkezdik a munkát borotvaéles metszőfogaikkal. Nemcsak fiatal fákat, hanem akár 50 cm vastag fatörzseket is átrágnak. A hódok beledöngölnek néhány ágat a folyómederbe, majd a kidöntött fatörzseket és leveles ágakat ezeken a támasztékokon vontatják keresztül. A gátat a hódok úgy alakítják ki, hogy ellenálljon az újonnan felduzzasztott tavacska víznyomásának. Egy ilyen gát 30 méter hosszú és 3m magas is lehet.
A hódok ezután a várukat építik meg. Ez egy sárból, nádból, gallyakból és kövekből álló jókora kupola alakú építmény. Belsejében lakóhelyiséget vájnak ki, amelyben a vízszintnél magasabbra emelt alvókamra is van. Hogy ne támadhassák meg őket, ezért a vár minden bejárata a víz alatt nyílik, s kizárólag úszva lehet bejutni.


Gímszarvas
Dámvad































