Csak hasonló...

Hívják kalabassam muskátnak is, angolul: calabash nutmeg, Jamaica nutmeg.
Díszes, örökzöldfa, bár a virágzás idején, nagy szárazságban levetheti lombját. Sárgával pettyezett, illatos virágai az orchideához hasonlóak.
Termése csaknem gömbölyű, kb. 10-15cm-es. Az 1-2 cm-es magok fehér, édeskés szagú húsba ágyazódnak.
A magvakból préselt, étkezésre is alkalmas olaj aromája a szerecsendióéra emlékeztet. A gyógyászatban a magvakat pirítás és őrlés után sebekre rakják. A kéreg rágása enyhíti a fogfájást.
A magvakból mutatós gyöngyöt is szoktak fűzni.

 

Muskátdió vagy szerecsendió

Dús lombú örökzöld fa. Aromás levelei, apró, sárga virágai vannak.
Termésében a magot piros, csipkeszerű magköpeny borítja. Magja szerecsendió, magköpenye szerecsendió-virág néven kerül forgalomba.

Kedvelt fűszernövény: édes és savanyú ételek ízesítésére egyaránt használják. Illóolaját parfümökhöz, szappanokhoz, hajolajakhoz, dohányhoz és füstölőkhöz adják. A magvakból nyert muskátvaj bőrtápláló krémek alapanyaga.
Tengerpartokon, csapadékos trópusi területeken terem.
Sokan összekeverik a jamaicai muskátdióval. Pedig a kettő nem ugyanaz.

Hurufa

Amerikában honos, ott utcasorfának vagy élő kerítésnek ültetik. Alacsony törzsű és széles koronájú fa.






Egyik érdekessége az, hogy a törzsén kúp alakú tövisek ülnek.
Virágai bíborszínűek, egészen különlegesek.

























A termése sötétbarna, lapított gömb alakú, cikkelyekből áll, akár a narancs. Ha megérik robbanásszerűen reped szét, és kihajítja a lapított, 1-2 cm-es magokat.
























Az itatóspapír feltalálása előtt terméseit itatóshomok-szelenceként használták. A hurufa mérgező tejnedveket tartalmaz.

               

A pokol kapuja

Simon Fraser, felfedező miután halált megvető bátorsággal lehajózott Észak- Amerika legfélelmetesebb zúgói közül már egynéhányon, ezt írta róla : „ Ott kellett utaznunk, ahova egyetlen emberi lénynek sem szabadna merészkedni- mivel mi biztosan ráakadtunk a pokol kapujára.”
A Hell’s Gate keskeny átjáró, melyet a Fraser- folyó vágott a Cascade- hegységben az óceán felé száguldva. Itt a folyó 35 méter széles, 152 m magas gránitfalak szorítják korlátok közé. A víz nagy sebességgel, néhol hatalmas robajjal száguld át a kanyonon.A vízhozama kétszerese a Niagara-vízesésének.

A bátrak ki szokták próbálni a dübörgő folyó fölött lebegő függőhidat is.

                             A Fraser-folyó eléri az óceánt.

A rejtőzködő

Napközben a száraz erdők és cserjések talaján pihennek. Tollruhájuk kitűnően rejti őket az avar között. Fészküket talajmélyedésekbe rakják.
Elterjedésük nagyon széles: az óceáni szigeteket kivéve a forró és mérsékelt égövön szinte mindenütt fellelhetőek, mintegy 68 fajuk létezik. A méretük 19-41 cm, de néhány faj eléri a 80 cm-t is.
Trillázó füttyöket, hangos rikkantásokat, surrogásszerű hangokat hallatnak, aminek a tájékozódásban van szerepe. Az alkonyi órában élénkülnek meg, az éjszakai órákban a legaktívabbak, alacsonyan repülve vadásznak élelem után, lepkével, bogarakkal és más rovarokkal táplálkoznak. A tollazatuk egyszerű, de kiváló rejtő színű, ez alól kivétel az afrikai cifraszárnyú lappantyú. A foltos tojásaik is nagyon jól beleolvad a környezetébe.

Óriás passiógyümölcs

Nagyon sok helyen terem: Amerika sok területén, a Bermudákon, a Nyugat-Indiai-szigeteken, a trópusi Afrikában, Indiában, Ceylonban Malajziában, a Fülöp- szigeteken, Vietnamban, Indonéziában.Virágainak átmérője 11-12 centiméter. Nagy méretű, 20 cm-es gyümölcseinek vékony héja van, húsa kellemesen aromás, savanykás-édes. A gyümölcshúst frissen fogyasztják vagy főzeléket, dzsúszt készítenek belőle. Egész évben terem, meleg párás környezetet igényel.

Egy geológiai csoda

A Nyugat- Ausztráliában található Wave Rock, a Hullám-szikla egy geológiai csoda, valójában a Hayden Rock gránitmaradvány északi oldalán függő fal. Ez a kőzetkibukkanás különböző mállási és aprózódási folyamatok során került a felszínre. A környező kőzeteket több 10 millió év alatt erodálták az időjárási elemek.
A Hullám- sziklát 500 millió évesnek tartják. A kőzetben látható csíkok úgy keletkeztek, hogy a sziklafalakon lecsörgedező patakvíz kimarta a gránitot, a kioldott vegyi anyagok, a kioldott karbonátoktól és vas-hidroxidoktól sárga, barna vörös, szürke színt kaptak a csíkok.             

 

Tarajos korallcserje

Kakastaréjfának is nevezik. Dél - Amerika a hazája. A megporzását a madarak végzik. Csalogatásukra a növény annyi nektárt termel, hogy az gyakran kicsepeg a virágokból.
A virágok többnyire fürtökben fejlődnek a hajtások elhajló csúcsán még lombfakadás előtt. Termése a babéhoz hasonló, kb. 30 cm hosszú és 2cm vastag hüvely. Legfeljebb 9 méterre nő meg.

 

 

Fényfácán

Különös fényben csillogó , színpompás tollruhájú, ugyanakkor kissé idomtalan, rövid farkú, erős lábú, erős csőrű madarak.
A magashegységek 2500- 5000 m között húzódó erdőségekben élnek magányosan vagy 3-4 tagú csoportokban. Fűvel, magvakkal, gumókkal, bogyókkal, rovarokkal táplálkoznak. Meredek lejtőkön, sziklapárkányokon, kidőlt fatörzsek védelmében fészkelnek. A fészküket úgy készítik, hogy először mélyedést kaparnak a földbe, majd azt testükkel ledöngölik.
A Himalájában, Afganisztánban, Észak – Pakisztánban, Észak- Indiában, és Tibet területén élnek.
A fejükön dísztollakat viselnek, a bóbita a hímeknél felfelé szélesedő, a tojóknál a fejükhöz lapul.

Ahol a flamingók az urak

A kelet-afrikai szódás tavak füzérének legdélibb tagja a Nátron-tó(a tó színe többnyire vöröses a benne levő algák miatt) Tanzániában található. A szóda valójában a mosószódaként is ismert nátrium-karbonát, amely a környező vulkánokból származik. A tavakat tápláló patakok kimossák a szódát az alkáli (lúgos) talajból, s ez olyan sűrűséggel van jelen a vízben, ami az élőlények többsége számára -a flamingó kivételével- halálos dózist jelent.

A flamingók azonban százával építik fészkeiket az alacsony part iszapdombjaira. A szódakéreggel borított part elrettenti a ragadozókat, például a sakálokat, hiénákat. Ha meg is közelítik a költőhelyeket a szóda kimarja a lábukat. Ez történt az 1950-es években Leslie Browwn ornitológussal is, aki a Nátron-tó flamingóinak tanulmányozására érkezett ide. A tóparttól11 km-re indult el gyalog a fészkek felé, de besüppedt a maró iszapba. Ivóvizébe szódapor került, s a perzselő hőség miatt alig sikerült visszajutnia a táborba. A lába is súlyosan megsérült, a szódától megfeketedett, felhólyagzott. Életét alig tudták megmenteni.

Nem moha,hanem bromélia

Amerika minden melegebb táján találkozhatunk vele.. Sokan úgy vélik, hogy moha, de nem az. Szürke zuzmószerűen lecsüngő hajtásokat nevel, közelről szemlélve zöldes felületét apró, ezüstös pikkelykék borítják, de ha nedvességet kapnak, akkor zöld színűek lesznek. Ezek a gazdagon elágazó hajtások alig 1mm vastagok, és akár 8 méter hosszúságúra is megnőnek.
Állítólag az aztékok templomaikat ezzel a növénnyel díszítették. A virágkötészetben szívesen használják. De jó csomagolóanyagnak is, a lószőr helyett pedig tömőanyagként is alkalmazzák.

A magashegységek örökzöld és kevert erdőinek lakói. Egészen 4600 m-es magasságig húzódnak fel.
Rendszerint magányosan élnek. Az emberlakta helyektől távol élő többi madárhoz hasonlóan szelídek. Rügyekből, magvakból álló táplálékukat rovarokkal egészítik ki.
Fészkeiket bokrokra, alacsony fákra gallyakból építik.
Tibet, Közép-Kína, India, Burma, Észak-Vietnám a hazájuk.

Matterhorn

A Matterhorn enyhén meghajló piramisformája rögvest elárulja, hogy miképp keletkezett. A csúcs avagy a szarv (horn) az a pont, ahol a négy felfelé futó gerinc összetalálkozik. E gerincek között látványosan feltorlódott jég és hó gleccsereket alakított ki- letörve a sziklákat és lekerekítve a medencét. A Matterhornt jellegzetes alakja a világ egyik legismertebb hegyévé tette. A hegyet alkotó sziklák az alpesi kéregmozgások következtében mintegy 50 millió évvel ezelőtt emelkedtek a magasba, melyek eredményeként az afrikai kontinens nekiütközött Európának.Napjainkban a Matterhorn jelöli a határt Svájc és Olaszország között

Edward Whymper, brit fafaragó volt az első, akinek sikerült megmásznia a hegyet. Ő és csapata a svájci oldalról indult, és pár órával hamarabb jutott fel, mint a másik oldalról próbálkozó olasz csapat. A siker azonban nem lehetett teljes. Lefelé jövet a társaság egy része megcsúszott és lezuhant. Négy ember lelte halálát az 1200 méter magas Matterhorn gleccseren.

Kesudió

Közép- Amerikában őshonos növény.  A szömörcefélék családjába tartozik. A fa 5-10 méter magasra nő meg. Sárga vagy rózsaszínű virágai25-20 cm-es bugavirágzatokba tömörülve nyílnak.

A húsos „gyümölcs” a virágkocsány megvastagodásából származik. A „kesualmát” sokféleképpen fogyasztják. A vékony pergamenszerű héj alatt szúrós illatú, világossárga, lédús hús található. A valódi termés, a kesudió, a megvastagodott kocsány alján található. A vese alakú, hosszúkás, 2,5 cm-es mag belseje finom csemege. A fehér magbél nagy tápértékű.

 

Kicsi, gömbölyű, apró lábú madárkák. Egy kiálló ágon üldögélve lesnek, hogy elkapják az arra szálló rovarokat, de a lombokról is gyűjtögetik őket. Magányosan vagy párokban élnek az erdős hegyoldalakon. Homokba vájt , 30cm nagyságú üregekben fészkelnek.
Mint a neve is utal rá, Jamaica a hazájuk..

Juharlevelű ausztrálpalackfa

Elsősorban Afrika déli része és Ausztrália a hazája. A fa akár 35 méter magasra is megnő.

A második legmagasabb vízesés

A terület egyedi növényfajairól is ismert. A szurdok és a vízesés gyűjtőmedencéje közelében törékeny páfrányok, egyszerű broméliák és piros virágú afrikai ibolyák nőnek. Veszélyezett állatfajok, amilyen az erdei kutya, a jácintkék ara kobaltkotinga találhatók itt, a jaguarundi, vörös szarvas és tapírok társaságában.

Jaguarundi

Jégmadár

Folyók és tavak kicsi, fürge madarai. Hátukon tüzkizkék csíkot viselnek. Egy ágról lesik a halakat, rákokat. A vízbe bukva elkapják őket, majd a leshelyükön megeszik a zsákmányt. Rövid, sikoltó hangjuk van. Partoldalakba vájt üregekben fészkelnek. Eurázsiában, Észak-Afrikában és a Távol-Keleten élnek. Hazánkban szórványosan költenek.

 

Halfarokpálma

Akár 12 méter magasra is megnő. A törzse hosszú, karcsú. Többnyire több törzset növeszt.
Amíg a végleges magasságát el nem éri, addig nem virágzik. Ekkor oldalt a törzsön virágzatok törnek elő, először felfelé, majd lefelé haladva. A virágok zöld színűek, a füzérvirágzatok hosszú rojtként, gyöngyszerűen csüngnek a törzs oldalán.
A termése gömbölyű, kb. 2cm átmérőjű. Először zöld, majd egy idő után vörösesbarna, végül feketére színeződik.
Mikor a legalsó terméságazat termései érnek, elpusztul a növény.

Banauei teraszos rizsföldek

                          Cordinellerák középhegységben több mint kétezer évvel ezelőtt alakították ki a hegyoldalakban a rizstermesztésre alkalmas teraszokat, amelyeket ma is öntözéses módszerrel művelnek meg majdnem 2000 méter magasságban.

A banauei teraszokhoz nehéz eljutni, mert rossz minőségű köves utak vezetnek fel hozzájuk. De aki kitartó, elnyeri jutalmát: fantasztikus látványt nyújt az ókornak ez az alig ismert, 10 000 négyzetkilométernyi területen kiépült csodája.
Bananuéből megközelíthetők az ifugaók, a hely bennszülött törzs falvai.

 

 

 

 

 

Lunda

A lunda egyszerre tűnik komolynak és mulatságos madárnak. Mindkét nem egyedeinek feltűnő mintázatú a csőre.

Amikor visszatér a tengerről a földbe vájt odújához, csőrében egymás mellett sorakoznak a Tóbiás-halak vagy más apró élőlények. Még nem teljesen tisztázott, hogyan tartja meg a csőrében zsákmányát, miközben újabb halakat fog. Az egyik elképzelés szerint nyelvével szorítja a szájpadlásához őket.                                                                                          

Az Északi-tenger, az Atlanti-óceán északi részei és a Jeges-tenger a hazája.
Hangja csak abban különbözik a rokonszárnyasok korrogásától, hogy mélyebb, haragjában pedig mérges kiskutya módjára morog.
A fészkelőtanyáját fölkereső ember elől nemhogy a tengerre szállna, hanem csak rövid fészkelőüregébe húzódik, s ennek a végében morogva szembefordul háborgatójával, de nem gondol egyéb védelemre, s így kézzel is megfogható. Mindez könnyen azt a hitet ébresztheti bennünk, hogy ez a madár ostoba. Ámde menten megváltoznak róla való nézeteink, ha az üldözöttet elemében látjuk, s mindegyik képességét érvényesítheti. Igaz ugyan, hogy még ekkor sem óvatos vagy vad, egyszerűen azért, mert hazájában senki emberfia nem szokta bántani.

Mindegyik tojó csupán egyetlenegy, aránylag jelentékeny nagyságú, körülbelül 58 mm hosszú és 43 mm széles tojást tojik. Színezete tiszta fehér, vagy nagyon halványan szeplőzött. 5 hétig kotlik. A kikelő fióka szénfekete vagy szürke pehelyruhában látja meg a napvilágot.

  

Szalámifa

A trópusi Afrikában és Madagaszkáron honos a szalámifa , de nevezik kolbászfának és májashurka fának is.Szép, mélypiros, tölcséres virágai éjszaka nyílnak, a beporzást a denevérek végzik el.

Feltűnő díszei az 1/2-1m hosszúra megnövő, szürkésbarnás színű, karvastagságú, lefelé csüngő, szalámiszerű termései, amelyek nem ehetőek, de a népi gyógyászatban és a mágiában általános csodaszerként javallják a kígyóharapástól a szifiliszen át a forgószélig mindenre.

 

A nama nép hazája

Namaqualand (Namaföld) Dél-Afrika északnyugati csücske, nyugatról az Atlanti óceán, északról az Orange (Oranje)-folyó határolja ezt a meglehetősen száraz vidéket. A nama népnek a  hazája, nevét is róluk kapta: az itteni pozsgások legalább 2000 éve biztosítják a legelőt a juhaik számára. Az eső itt ritkaságnak számít. Ám a kiadósabb téli esőzések után ez a meglehetősen barátságtalan környék lélegzetelállítóan szép, virágos mezővé alakul át.

Sokan keresik fel ekkor, hogy megcsodálják a veldet, a dél-afrikai prérit, mely a pazar keleti szőnyegekhez hasonlítható. A látványos narancssárga és sárga namqualandi százszorszépek legnyilvánvalóbb jelei a tavaszi megújulásnak. A namaqulandi tavasz azonban jóval több, mint látványosság a botanikusok s számára, a vonzó, érintetlen táj rendkívüli fajgazdagsággal és színpompával lepi meg őket.

Kefevirág

Ennek az érdekes virágnak az őshazája Ausztrália. Kerti díszcserjeként tartják a trópusi és enyhe szubtrópusi tájakon. Szétmorzsolt levelei kellemes, citrom illatot árasztanak. A kefevirág nevet bizonyára azért kapta, mert világító piros virágzata üvegmosó kefére emlékeztet. A száraz, bozótos helyeken érzi jól magát, így aztán roppant jól alkalmazkodik a bozóttüzekhez. Leveleinek illóolajai robbanásszerűen gyulladnak meg, és ily módon elvonják a tűztől az oxigént, ezért az ágak csak kissé perzselődnek meg. A termések csak a tűz elmúlta után nyílnak fel, így a magok nem sérülnek, és már kedvező körülményt találnak a csírázáshoz. Hihetetlenül ellenálló növény. Csaknem egész évben virágzik, márciustól decemberig kisebb- nagyobb hullámokban. A magtokjai évekig az ágakon maradnak. Négy-öt év is kell ahhoz, hogy a fiatal növény virágot bontson. Ausztrália felfedezője, Cook kapitány ennek a cserjének a leveleiből főzetett magának és legénységének teát, amikor készletei kimerültek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tengelic

Európában, Nyugat-és Közép- Ázsiában, Észak-Afrikában élő madár. Magyarországon védett, fogságban nem tartható.
A tengelic meglehetősen mozgékony,ideje nagy részét a lombok között tölti. A hím nagyon szépen és tisztán énekel. Néhány tojó szintén énekel, de ez kevésbé lenyűgöző. Általában 3-6 tojást rak, amelyek világoskék alapon barna pettyesek. A fészket sűrű tűlevelek közé építi, de olykor fészekodúba is beköltözik.Táplálékuk rovarok, bogarak, lárvák, bábok, magvak, bogyók.Számos színváltozata létezik.