A TERMÉSZET VILÁGA

Az Aral-tó egykor hatalmas sós tó volt, de vizét mára mezőgazdasági célokból lecsapolták, s ez a tény a legsúlyosabb ökológiai és emberi katasztrófák egyikét idézte elő. A tó valamikor feleakkora volt, mint Kalifornia állam, vizét ősi civilizációk hasznosították, s a Kínából kiinduló selyemút vízellátó helye volt.A közép-ázsiai sivatagban fekvő Aral-tó korábban a Föld negyedik legnagyobb állóvize és legnagyobb sós tava volt. Térfogata az utóbbi évtizedekben 75%-kal csökkent, miután öntözési célokra elterelték a vizét tápláló két folyót, az Amu-darját és a Szir-darját. Partvonala ma 120 km-rel beljebb van az eredetinél, miután a jelenleg már sekély tó vízszintje 17 métert csökkent. A tó jelenleg két részből áll, a távolság közöttük kb. 125 kilométer. A meder 35 000 km-nyi felületét só borítja, s évi 907 tonna sós port fúj el innen a szél.A világ egyik legtöbbet tanulmányozott és legjobban dokumentált környezeti katasztrófájáról az itteniek keserű gúnnyal mondják: „Ha mindenki, aki a katasztrófát tanulmányozni jött ide, hozott volna egy vödör édes vizet is, akkor ma már ismét lenne tengerünk.”