A fehér fagyöngy egész Európában, Észak-Afrikában és Ázsia nyugati részében él. Tudományos nemzetségneve (Viscum) latinul ragadósat jelent, ami a bogyók ragacsos nedvére utal.A fehér fagyöngy fás szárú, félparazita növény. A fák koronájában él, terebélyes, akár egy méter átmérőjű, gömbölyded bokor. Gyökérzete az életmódjának megfelelően jelentősen leegyszerűsödött. Kapaszkodó gyökereivel megtapad az ágakon, vékony szívógyökereivel pedig a kéreg alá hatolnak, és közvetlenül a gazdanövény edénynyalábjaiból szívja ki a vizet és a benne oldott ásványi anyagokat. Bőrszerű, fordítottan tojásdad levelei télen sem hullanak le. A fagyöngy kétlaki növény, virágai enyhe nektár illatúak. Termése fehér vagy sárga színű, egymagvú álbogyó, november végén érik be, s a madarak terjesztik.
A fehér fagyöngy mérgező növény, a gyógyszeriparban használják fel. Hatóanyaga csökkenti a vérnyomást, nyugtatólag hat az idegrendszerre, görcsoldó, és jótékonyan hat az anyagcserére.
A bogyóterméséből régebben légyfogót és madárfogót is főztek. Karácsonykor pedig a szeretet és boldogságjelképeként csokorba kötik. Több ókori nép szent növénynek hitte a fagyöngyöt, mivel nem a földből nő ki. Valószínűleg fagyöngy volt az az „arany ág”, amit Vergilius megemlít művében. A középkorban az almafán növő fagyöngyről azt tartották, hogy megvéd a boszorkányoktól. A népi babona szerint megvéd a villámoktól, a tűztől és a szerencsétlenségtől.
Ajánlott bejegyzések: